1. fejezet
Új barátok
-Draco, ébredj! Siess! Apád lent vár rád az ebédlőben, beszélni akar veled, mielőtt indulsz a Roxfort Expresszhez…
Draco Malfoy édesanyja szavaira ébredt, és kevés izgalommal vette tudomásul, hogy hamarosan visszatér a Roxfortba immár heted évesen. De mégis úgy érezte, hogy ebben az évben történnie kell valami nagyon fontosnak, amitől megváltozik az élete… Voldemort, a sötét varázsló, még mindig rettegésben tartotta az embereket… Az elmúlt évben Harry Potter ismét szembe nézett a Sötét Nagyúrral, de sikerült elmenekülnie… És ekkor eszébe jutott, hogy mennyire is utálja Harry Pottert. Harry Potternek állandóan sikerül valahogy magára vonni a figyelmet, mindig minden küzdelemből győztesen került ki… És mint mindig megint elgondolkodott azon, hogy mi lett volna, hogy ha akkor ott, az első úton a Roxfortba, a vonaton nem sértette volna meg Ron Weasleyt, talán ma barátok lehetnének… Mikor először utazott a Roxfortba, azt remélte, hogy majd összebarátkoznak Harry Potterrel, de elszúrta. Az apja csak arra tanította meg, hogy hogyan támadjon, és védje meg magát, arra nem, hogy hogyan szerezzen barátokat…
-Draco, ébren vagy már? Már mondtam, hogy siess!!! Egy Malfoy soha nem lustálkodik az ágyban, hanem rögtön összeszedi magát, és a kötelezettségei elvégzésére koncentrál, és különben is, hogy…
-Ti, és a hülye szabályaitok, annyira elegem van az egy-Malfoy-nem-csinálja-ezt-szövegből, hogy el sem tudod képzelni, úgyhogy, jó lenne, ha leállnál…
-Ha ezt apád hallaná, tudod, hogy mit kapnál ezért? Draco Malfoy, el ne hagyd ezt a szobát, hogy képzeled?
De ezt már csak a becsapódó ajtónak mondta. Draco végighaladt az ódon épület folyosóin. Az utóbbi időben nem bírta elviselni, ha valaki emlékezteti arra, hogy ő egy Malfoy, és szabályokhoz kötötten kell élnie… alig mert belegondolni abba is, hogy a Roxfort után követnie kell az apját, és Voldemortot… Minden porcikája ellenezte ezt a gondolatot. Nem akart mástól függeni, csak a saját akaratától, nem akart ártatlan embereket bántani, nem akarta Voldemort utasításait követni, nem akart halálfaló lenni, úgy érezte, hogy halálfalónak lenni nem más, mint szolgálni valakit…félelemből. Annyira a gondolataiba merült, hogy majdnem elhaladt az ebédlő előtt… Lucius Malfoy már az asztalnál ülve várta őt.
-Jó reggelt fiam! Csak egy pár szavam lenne hozzád, azután el kell mennem. Mint tudod, az egyik… „társam” lebukott, és a Durmstrangot felülvizsgálták. A sok fekete mágia tanítás miatt bezáratták. Egy pár diák a Roxfortba került. Feltételezem, hogy mindegyik a Mardekárba kerül, ők méltók hozzánk, ne szúrd el.
Luicius Malfoy szigorúan nézett a fiára, majd felállt, és távozni készült.
-Apa, elmondanád, hogy kik azok, akik átkerülnek a Roxfortba? Ismerem valamelyiküket?
-Nem, talán csak névről. Ketten lesznek, név szerint: Zach Lestrange, igen, az a Lestrange és Kate Black, ő is biztos a családunk tagja. Légy óvatos, és szerezz magadnak szövetségeseket!
-Meglesz, apa, ne aggódj.
Utálta, amikor az apja taktikázásra intette, elhatározta magában, hogy most nem szúrja el, most lesznek barátai, talán valamelyikük is hasonló érzéseket táplál a sötét oldal ellen, és nem lesz egyedül, igen.. az jó lenne…
-Viszlát fiam! Légy óvatos! És viselkedj úgy, mint egy Malfoy.
Draco jéghidegen nézett távozó apja után.
-Nem akarok Malfoy lenni.
De ezt már csak a távolodó lépteknek suttogta.
A füst sűrűn csapott fel az ég felé, ahogy a Roxfort Expressz kigördült a King’s Cross-i állomásról…
Draco, Crak és Monstro még nem találtak szabad fülkét, így végigvonultak az egész vonaton. Amikor találtak végre egy szabad fülkét, szembe jött velük a jól ismert csapat, Hermione, Ron, és Harry.
Ron Weasley megpróbált csúnyán nézni, majd így szólt:
-Hé, Malfoy, húzd el innen a csíkot, ez a fülke a mienk lesz!
-Menj a fenébe Weasley! Mi találtuk meg előbb a helyet, szóval jobb lenne, ha ti húznátok el a csíkot…
-Hát, nincs kedvünk most elmenni.
-Miért nem mész a többi gyagyás griffendéleshez? Vagy szeretnéd végre tágas teremben érezni magad, ha otthon úgysem tudod?
-Jobb lesz ha most elkotródtok, vagy Harry meg én rábeszélünk…
-Engem te ne fenyegess vizlipatkány! Megértetted?
-Malfoy, jobb lesz ha elhúzol!
-Te csak fogd be a szádat, Granger! Nem tartoztál a varázslók közé, amíg nem jutottál el a Roxfortba, és tudod, ezt az időt egy iskola nem pótolhatja, te mocskos kis…
-…sárvérű.
Szólalt meg egy hideg hang. Draco döbbenten nézett át Hermione válla fölött. Egy lány állt mögötte, hirtelen tűnt fel, észre sem vette… A lány magas volt, és karcsú. Fekete haja a vállára omlott, halványkék szemei voltak. Rideg volt, hideg tekintete végigjárt a társaságon, majd megállapodott Draco arcán.
-Draco Malfoy. Kate Black vagyok, most jöttem át az egyik barátommal a Durmstrangból. Már vártam, hogy találkozhassak veled. Ide ne menjetek be, valami Longbottom megpróbálta elvarázsolni, hogy nagyobb legyen, de nem jött össze neki, én nem kockáztatnám meg, hogy bemenjek… A fülkénkben van még elég hely nektek, ha gondoljátok…
-Ok, rendben, gyertek fiúk.
Draco még egy utolsó gúnyos, és diadalittas mosolyt küldött Harry és barátai felé, majd követte Kate Blacket a közeli fülkébe. Harry, Ron és Hermione néhány percig tanácstalanul álltak a fülke előtt, majd végül inkább Ginnyhez és Lunához ültek be.
Draconak különös érzése támadt. Még soha nem akadt el a szava senkitől sem. Ez nagyon zavarta, és pont egy lány… de ugyanakkor tetszett neki a lány fellépése és kisugárzása. Mikor odaértek a fülkéhez, egy fiút látott.
-Gyertek be, hadd mutassam be nektek a barátomat. Ő itt Zach Lestrange.
Egy magas, izmos fiúra mutatott, akinek fekete haja volt, és fekete szemei voltak, viszont a bőre hófehér volt.
-Én Draco Malfoy vagyok. Zach, azt hiszem mi unokatestvérek vagyunk. Így van?
-Aha. - és a fiú elmosolyodott.
-Én Gregory Crak vagyok.
-Én pedig Vincent Monstro.
Miután mindenki bemutatkozott, kényelmesen elhelyezkedtek.
-Kértek vajsört? Most vettem, van egy csomó. –szólt Kate.
-Köszi.
A három fiú a kezébe vett egy – egy italt, és inni kezdtek. Draconak furcsa gondolata támadt, majd gyanakvóan végigmérte Kate-et, és megkérdezte:
-Nem is volt elvarázsolva a fülke, igaz?
Kate elnevette magát. Draco csodálkozott ezen. Elsőre nem úgy nézett ki a lány, mint aki bármin elneveti magát…
-Nem, hát. Miért? Ennyire hihető volt? Nem akartam, hogy beüljenek, miután áthívtalak titeket hozzánk, és be is jött.
Kate elnyomott egy diadalittas mosolyt, majd csodálkozva nézte, hogy Draco vigyorog.
-Köszi. Amúgy tudod, hogy kik voltak ezek?
-Nem, de annyi lejött, hogy az egyik sárvérű.
-Ja. –szólt Monstro – a csaj volt a sárvérű, Grangernek hívják, ő a legnagyobb stréber a suliban, az összes tanár imádja, kivéve a bájitaltanárt, aki jó fej. Mindenki mosolygott. A vörös hajú aranyvérű, de a családja imádja Dumbledoret és a muglikat. Ő egy Weasley.
-A Weasleyeknek sok gyerekük van, és kevés a pénzük. Szúrta közbe Crak.
-És a harmadik? –kérdezte Kate.
Draco válaszolt:
-Ő a híres nevezetes Harry Potter, a mi …… megmentőnk.
Malfoy az utolsó szót gúnyos vigyorral mondta ki, majd a fülkében kitört a röhögés. Zach Lestrange arca azonban elkomorult. Draco észrevette.
-Veletek meg mi van?
Zach válaszolt:
-A szüleimet bezárták az Azkabanba, miután az Potter megsebesítette a Sötét Nagyurat. Nem tartom viccesnek, hogy még él, ja és az anyámat megtámadta a Cruciatus átokkal.
Draco teljesen elképedt. Harry Potter tiltott átkot használt? Ezért bezárathatná az Azkabanba, ha még létezne.
-Ezt nem is tudtam – mondta végül – tiltott átkokat használ a világ mentsvára? Ezért már rég börtönben kéne rohadnia.
-Sajnálom a szüleidet, Zach – mondta Crak.
Zach egy fejbiccentéssel köszönte meg a gesztust. Majd Katehez fordult:
-Kate, te nem mondod el a történetedet?
-Nem. – a válasz nagyon határozott volt, és ennél tömörebb nem is lehetett volna. Zach szemei elkerekedtek.
-Miért nem mondod el nekik? Bennük megbízhatunk. Az ő szüleik is az… a Sötét Nagyúrnak szolgálnak.
-Zach, ne akard, hogy illusztráljam, mennyire fel fogsz dühíteni így…
-Hé, baby, nem gondoltam komolyan, ne vadulj be, kérlek…
Malfoy csodálkozva vette észre, hogy Zach tart Katetől. De vajon miért? És mi lehet az, amit Kate nem akart elmondani?
A fülkét csönd lepte be. Majd elkezdtek beszélgetni a Roxfortról. Draco, Crak és Monstro minden tanárról meséltek. Nem is vették észre, hogy elrepül az idő…
-Tudjátok már, milyen házban lesztek?
Zach értelmetlen arckifejezését látva Monstro elkezdte elmagyarázni, hogy miről van szó:
-Az iskola tanulóit négy csoportra osztják, attól függően, hogy milyen emberek. A csoportoknak külön termük van, ott alszanak, tanulnak, ezeket háznak hívjuk.
-A házak a Roxfort négy alapítójáról nevezték el – vette át a szót Crak –Mardekár Malazár, Hollóhát Hedvig, Hugrabug Helga, Godrik Griffendél. A Mardekár ház képviseli az aranyvérűeket, akik nem riadnak vissza a fekete mágia használatától. Gondolom nem kell mondanom, hogy mi ide tartozunk. (Kate és Zach elvigyorodtak.) A Hollóhát még elég normális banda, ők az iskolában a legokosabbak. A Hugrabugosok nagyon gázak, ők képviselik a jóságot, meg a szorgalmat. A Griffendélesek a legrosszabbak, ők Dumbledore talpnyalói, és bátraknak nevezik magukat, de szerintem inkább azok kerülnek oda, akiket nincs hova osztani.
-A házak között pontverseny van. – szólalt meg Draco – ha valamit jól tudsz az órán, és előbb teszed fel a kezed, mint stréber-Granger, vagy ha nyersz a kviddicsmeccsen, akkor nyersz a házadnak pontot. Ha rossz fát teszel a tűzre, akkor veszítesz. Az év végén az nyeri a házkupát, akinek a legtöbb pontja van. Általában a Mardekár győz. - tette hozzá gonosz vigyorral Draco.
Zach elgondolkodva nézett maga elé, majd megszólalt:
-Remélem a Mardekárban leszek. Nem akarok jóságos fejjel ülni az órákon a hugrabugosokkal…
-Ne aggódj, nem fogsz – felelte kedvesen Kate – a Lestrange család híres aranyvérű család, ne aggódj.
-Te biztos a Mardekárba kerülsz. Nem kerülhetsz máshová, ha egyszer te vagy…
-Zach, még egy szót kimondasz előttük, és a pálcám hegyével fogsz szembenézni.
Eközben Kate a szikrázó pálcáját szorította a kezében. Lassan, fenyegetően beszélt. Hangjában nyugalom érződött, de mégis vérfagyasztó volt a tekintete. Zach nagyon megijedhetett, mert még hófehér bőrénél is jobban elsápadt. Arcából kiszaladt a vér, majd lenézett a földre, és ezt motyogta:
-Ne haragudj.
Kate megvetően nézett rá, majd elfordította a tekintetét az ablak felé, amelyen keresztül meglátott, egy óriási, fényekkel kivilágított kastélyt. Ámulva nézte a száztornyú monstrumot, még éjszaka is látszódott, hogy a Skóciai táj jól áll a Roxfortnak.
-Roxfort. Ugye? – nézett kérdően Dracora.
-Az. Nem rossz.
Mindenki felállt, és közelebb ment az ablakhoz, és csodálkozva nézték, Roxfort égig magasodó falait.
-Király.
2. fejezet
Az első este
Kate és Zach Draco és barátai vezetésével beléptek a Roxfort ajtaján, és egy szigorú arcú, idős tanárnővel találkoztak.
-Üdvözöllek benneteket a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Én McGalagony professzor vagyok. Kérlek, csatlakozzatok az elsősökhöz, hogy a beosztási ceremónián részt vehessetek.
Azzal McGalagony professzor elindult a tömegben, a két új tanuló pedig követte. Draco és barátai a Nagyterem felé indultak.
Amikor már mindenki elhelyezkedett az asztaloknál, kitárult a Nagyterem ajtaja, és McGalagony vezetésével bevonultak az új tanulók. Mindenki összesúgott, amikor meglátták a két új fiatalt, akik magasságukkal igencsak kitűntek a többi elsős közül. A bevonuló diáksereg megállt a tanári asztal előtt, és McGalagony professzor egyenként szólította a kis elsősöket, hogy a Teszlek Süveg beossza őket.. Amikor beosztották az összes elsőst, a két fiatal következett:
-Lestrange, Zach.
A fiú kilépett a tömegből. A teremben azonnal suttogni kezdtek. Egyrészt a lányok, mivel nagyon jól nézett ki. Izmos háta kirajzolódott a talárban, meleg barna szemeit kétkedve meresztette a Teszlek Süvegre, sötét haja lágyan omlott az arcába. Másrészt mindenki jól tudta, hogy a Lestrange család Voldemort egyik leghűségesebb szolgálója.
-MARDEKÁR!
Újra felhangzott McGalagony hangja:
-Black, Kate.
Kate Black határozott léptekkel kivonult. Ezúttal a fiúk súgtak össze. Karcsú volt, és magas, hosszú szögegyenes fekete haja mindenkit elbűvölt, fehér bőre kihangsúlyozta fekete öltözékét. Ahogy szembe fordult a tömeggel, átható kék szemei most jégcsapként döfködték a sugdolózó embereket. Draco elkönyvelte, hogy a lány jéghideg gyűlölködő szemeit a griffendéleseknek tartogatja. Kate magára tette a Teszlek Süveget. A teszlek süveg egy ezredmásodpercen belül felkiáltott:
-MARDEKÁR!
A Mardekár asztalánál éljenzés tört ki, mindenki örült. Kate elindult a Mardekár asztala felé. Draco mellett már egy üres hely várta. Elvigyorodott, és ezt mondta:
-Tudtam, hogy ide osztanak be.
Draco Harry Pottert nézte. Vajon mit szól, hogy Sirius Black gyilkosának a fia itt fog tanulni a Roxfortban? Látta, ahogy Harry arcának izmai megfeszülnek, és látta, hogy Hermione és Ron aggódva néznek rá, és mondanak neki valamit. Ekkor Harry észrevette, hogy Draco őt nézi. Draco küldött neki egy gúnyos mosolyt egy na-most-mi-lesz-a-mi-üdvöskénkkel szemekkel. Harry látta, ahogy Kate Black elmosolyodik Draco arcán, majd Harry Potterre nézett. Harry Potter a fejéhez kapott, és Hermione rögtön átölelte. Kate értetlenkedve nézett Dracora:
-Mi történt? Miért kapkod a fejéhez?
Zach válaszolt, aki Draco másik felén ült. Monstro és Crak velük szemben ültek:
-Fáj a sebhelye, ha érzi, hogy Voldemort gyűlöli, meg ilyenek. Anyától tudom. – tette hozzá gonosz vigyorral.
Draco azonban megrázta a fejét, majd ezt mondta:
-De most nincs itt Voldemort.
-De Kate elég ördögi ahhoz, hogy Harry Potter kiboruljon tőle. – válaszolt Zach. Dumbledore felállt:
-Üdvözöllek benneteket újra a Roxfortban. Csak kevés mondanivalóm van, ezért engedjétek meg, hogy a vacsora előtt szóljak egy pár szót. Voldemort megerősödése miatt magasabb óraszámban fogjátok tanulni a sötét varázslatok kivédését, és indulni fog egy feketemágia szakkör is a hetedikesek számára, jelentkezni McGalagony professzornál lehet. A magasabb óraszámok miatt új tanár érkezett hozzánk, hadd mutassam be Daniel Blacket, aki sötét varázslatok kivédését fog tanítani, és ő vezeti majd a feketemágia szakkört is. Természetesen nála is jelentkezhettek.
Egy 20 év körüli, magas, izmos férfi állt fel a tanári asztal mellett. Fekete haja volt, és villogó kék szeme. A teremben az összes lány elfelejtett tapsolni. Daniel Black jól nézett ki. Helyes fiatal tanár a Roxfortban!
Draco Zachhez fordult:
-Kíváncsi vagyok rá. Eddig nem voltak valami jók a sötét varázslatok kivédése órák…
-Tudod, Draco, Daniel Black Kate bátyja. – mondta vigyorogva Zach.
Draconak elkerekedtek a szemei, Katre nézett, és ennyit mondott:
-Hú, ez nem rossz!
A vacsora után Draco megmutatta, hogy hol van a Mardekár-ház. Végigmentek a sötét pincéken, elhaladtak a bájitaltanterem előtt, és Piton szobája előtt is, majd megálltak egy páncél előtt, aminek a címerpajzsán a Mardekárház címere volt.
-Mantikór. – mondta Draco, majd címerpajzs meghajolt, és Draco és barátai beléphettek a Mardekárház kulbhelyiségébe.
A nappaliban vidáman lobogott a tűz, de a kőfalak hideget árasztottak. A bútorok zöldek voltak, és a falakat ezüst-zöld címerpajzsok díszítették. A szőnyegek is zöldek voltak, de ezen Kate nem csodálkozott, mivel már rég rájött, hogy a mardekárosok színei a zöld és az ezüst. Zachnek ragyogott az arca, majd ezt mondta:
-Hé Draco! Ez nagyon szuper, a kedvenc színem a zöld! És ez a nappali is nagyon királyul néz ki! A régi suliban nem volt ilyen jó, és nem is voltunk csoportokra osztva.
Leültek a kanapékra. Sokáig beszélgettek, nemsokára csatlakozott hozzájuk Monstro és Crak is, akik most fejezték be a kajálást. Pár perc múlva Perselus Piton lépett be a terembe, odalépett Dracoékhez, és leült velük szemben.
-Sziasztok, Perselus Piton professzor vagyok, a Mardekárház vezető tanárja. Mivel a ti iskolátokban más volt a tanítási rend, ezért holnap felmérő vizsgát fogtok tenni minden tantárgyból, amire jelenkeztek, itt van a lista. Gondolkodjatok, hogy milyen órákra járnátok.
Azután felállt, és távozott. Zach ránézett a listára.
-sötét varázslatok kivédése, átváltoztatástan. bűbájtan, bájitaltan, jóslástan, legendás lények gondozása, számmisztika, asztrológia, mugliismeret, mágiatörténet, gyógynövénytan …
-Kate, mit választasz ezek közül?
-a sötét varázslatok kivédését, az átváltoztatástant, a bűbájtant, a bájitaltant, a legendás lények gondozását és a gyógynövénytant. Te?
-Asszem ugyanezt… Draco, te mire jársz?
-Ugyanezekre járunk mindhárman, a jóslástan, a számmisztika, az asztrológia a mugliismeret meg a mágiatörténet nagyon gázak…
Zach nagyot sóhajtott:
-Remélem sikerül az a felmérés…
Néhány perc múlva Kate felment a lányok hálószobájába. Három ágyat látott. És két másik lányt. Az egyik széparcú, karcsú lány volt, a másik ennek az ellenkezője. A széparcú lány odalépett Katehez ,és így szólt:
-Szia! Pansy Parkinson vagyok. Ő pedig Millicent Bullstrode. Az ablakmelletti a te ágyad. Örülök, hogy többen lettünk, mi lányok… a Mardekár olyan fiús ház, tudod…
Kate bólintott, majd mosolyogva ezt mondta:
-Legalább nagyobb a választék…
Pansy és Millicent elnevette magát.
Millicent érdeklődve nézett Katere:
-Tudod már, hogy milyen órákra fogsz járni?
-Nem. Holnap felmérőznünk kell Zachkel mindenből, amire járni szeretnénk…
Pansy együttérzőan nézett, majd felcsillant a szeme:
-Figyelj, hallottam, amikor Zach elmondta Draconak, hogy az új tanár a tesód. Van barátnője? Szerinted van nála esélyem?
Kate eközben átöltözött, és bebújt a jó meleg ágyába.
-Hát, tudod, Daniel nőfaló, és mindenkinek van esélye nála, de nem hiszem, hogy belemenne egy tanár-diák kapcsolatba… Amúgy most nincs barátnője… sajna elég gyakran váltogatja őket… Már mondtam neki, hogy egyszer elfogynak a csajok…
Pansy arca még mindig ragyogott:
-Azért jó pasi. – mondta révedezve Pansy.
Millicent gyanakodva nézett rá, majd ezt mondta:
-Azt hittem Dracot akarod, gyorsan váltottál.
Pansy elgondolkodott:
-Őt sem rugdosnám ki az ágyamból…
Pansy Katere nézett, aki kifejezéstelen tekintettel ezt mondta:
-Fiatalok vagyunk még, minek lekötni magad egy emberhez, ugye?
Egy kis szünet után mindenki elmosolyodott, majd jól kibeszélték a fiúkat a házban. Pár perc múlva mindenki sírt a nevetéstől, éppen Millicent beszámolóját hallgatták:
-…szóval megittam a százfűlé főzetet, Dracová változtam, és bementem a fiúk fürdőszobájába, és ott állt … ott állt… Nott, … tök meztelenül, todod, az egója ekkora – Millicent kitárt karjaival mutatta, hogy mekkora – a farka meg ekkora – Most ujjaival mutatta…
A lányok dőltek a röhögéstől, Millicent folytatta:
-Nagyon megnéztem, és nem bírtam megállni nevetés nélkül, szegény Draco… Nott még azóta is gyanakszik rá …
Pansy ráfeküdt az ágyra.
-Nem bírom! – visította, majd amikor lehiggadt, Katehez fordult – mesélj Zachről!
-Zach jó pasi, de ezt már tudjátok, ja és nagyon kedves is. Szuperül kviddicsezik, terelő. Nagyon izmos a háta a sok sportolástól… Az egójával sem és mással sincs semmi problémája…
Pansy gyanakodva nézett rá majd megkérdezte:
-Honnan tudsz te ennyi mindent róla? Jártál vele?
-Igen, de nem túl sokáig… vad buli volt…, Adam Karkarov szervezte a suliban. Megfűzte az apját, az igazgatót… volt ott minden, Zachék bandája nyomta a zenét, Ann pedig elvarázsolta az összes piát… szerelmi bájitallá… Mondanom sem kell, hogy nem volt több buli a suliban…- tette hozzá Kate nosztalgiázva.
-Zachnek volt bandája? – kérdezte Millicent.
-Ja, Zach gitározott, király volt a zenéjük, de itt a suliban ketten nem sokra mennének… Ti jelentkeztek feketemágia szakkörre?
-Ezt most komolyan kérdezed, a testvéred fogja tanítani, na meg mellesleg, szeretem a feketemágiát… Te?
A lányok még sokáig beszélgettek, majd mindannyiukat elnyomta az álom.
3. fejezet
Ellenségek
Kate másnap reggel 7-kor ébredt fel, majd hosszas vívódás után kikelt az ágyból. Pansy már felöltözött, de Millicent már nem volt bent a szobában. Pansyn egy térdig érő szoknya volt, és egy pulcsi.
-Szia,. Pansy! Hol van Millicent? Még csak 7 óra van!
-Millicent elhatározta, hogy le fog fogyni, ezért minden reggel lemegy a kviddicspályára edzeni, meg futni. Tavaly kezdte el a tavasszal, azóta már nagyon sokat fogyott.
-Hát ez nem semmi, ekkora akaraterő! Ha ennyire akarja, biztosan sikerül neki! – mondta őszinte csodálkozással Kate.
Pansy bólogatott, majd szólt Katenek, hogy lent megvárja a nappaliban. Kate gyorsan megmosakodott, majd kifestette magát. Nem tudta, mit vegyen fel. Mit hordanak a diákok a Roxfortban? Amíg töprengett, meglátta, hogy a talárját az ágy mellé akasztották. A talárjára a Mardekár jelvénye volt ráhímezve. Felvett egy fekete, hosszú, szűk szoknyát és egy fehér fölsőt. Rávette a talárt, és elindult lefelé. Leérve a nappaliba, örömmel vette észre, hogy mindenki hasonló öltözetben volt. Aztán meglátta Zachet magolni az asztalnál, és eszébe jutott, hogy ma felmérőzni fog.
-Az utolsó pillanatban megpróbálni bepótolni 6 év anyagát, olyan, mintha egy sárvérű a varázslóiskolában azt hinné, hogy érti mi az, hogy varázsvilág.
Zach felnézett Katere:
-Nem vagyok sárvérű. – megpróbált dühösen nézni, aztán halványan elmosolyodott, majd Kate is eleresztett egy szájgörbülést. Majd lehuppant mellé a fotelbe, és egy cuppanós puszit nyomott Zach arcára.
-Ne aggódj már! Te nagy varázsló vagy. Sikerülni fog minden, amit szeretnél.
-Szia Zach! Én Pansy Parkinson vagyok. Kate! Elindulhatnánk a Nagy Terembe. Zach, jössz?
-Köszi, nem, megvárom Dracot.
-Ahogy gondolod.
Pár perc múlva Draco és Zach is csatlakozott hozzájuk. Már reggeliztek, amikor Piton professzor az asztalukhoz lépett.
-Miss Black, Mr Lestrange, a mai napon nem vesznek részt a tanításon, mivel vizsgázni fognak. Itt a lista, hogy mikor van a tanároknak lyukasórája, ezért kérem önöket, hogy keressék fel őket, és vizsgázzanak le.
Zach átböngészte a listát:
-Az első órán csak a bátyádhoz nem mehetünk, szóval, bárhol kezdhetünk.
-Hát akkor legyen a bűbájtan.
Egy fél órával később Flitwick professzor termében álltak.
-Jó reggelt! Flitwick professzor vagyok – kezdte nyekergő hangon a kis varázsló. – azt szeretném öntől miss Black, hogy röptesse ezt a könyvet a magasba, majd vissza az asztalra. Kate elővette a pálcáját:
-Vingardium leviosa!
A könyv a magasba emelkedett, körberepülte a tantermet, majd elegánsan ért vissza az asztalra.
-Nagyon jó, Miss Black! Csodás! Most azt szeretném, hogy ez a könyv piros színű legyen, miközben zsugorodik…
10 perc múlva Flitwick professzor elégedetten mondta:
-Remek, Miss Black, felveszem a Bűbájcsoportba! Ön következik, Mr Lestrange, kérem, varázsolja a kezébe azt a békát, majd hallgattassa el…
Pár perc múlva Kate és Zach mosolyogva mentek le a lépcsőkön, és útjukat az átváltoztatásterem felé vették. Nagyon jól eligazodtak a kastélyban, mivel Draco rajzolt egy térképet Zachnek, hogy hogyan jutnak el az egyes tantermekbe. Mikor megérkeztek, kopogtak az ajtón. McGalagony professzor behívta őket a terembe, majd megkérte Kateet, hogy tüntessen el egy cicát, Zachet pedig, hogy változtassa át a széket egy borzzá. Katenek jól ment, de Zach borza fekete barna csíkos volt. Végül McGalagony így szólt:
-Látom, ott a helyük az órámon. Elmehetnek.
Mikor kiléptek a folyosóra, éppen kicsöngettek. Elhatározták, hogy a szünet alatt lesétálnak Hagrid kunyhójához. Hagrid éppen a tiltott rengetegből ért vissza. Zach szólalt meg először:
-Jó napot, Hagrid professzor, szeretnénk jelentkezni Önhöz a legendás lények gondozása órákra, ráérne, hogy levizsgáztasson minket?
Hagrid egy kissé megilletődött az udvarias beszédtől, majd így szólt:
-Persze, gyertek, szerintem az lenne a legjobb, ha bemennénk az erdőbe, és egy két fajról beszélnétek, amikkel találkozunk, persze, ha nem féltek az erdőben.
Kate komolyan nézett az erdőre, majd Hagridra emelte a tekintetét, és ezt felelte:
-Hagrid professzor, Ön dönti el, hogyan vizsgázunk, ön a szakember.
Hagrid elpirult, majd elindult a tiltott rengeteg felé. A két mardekáros követte. Egyszer csak Hagrid megtorpant, majd ezt kérdezte:
-Miss Black, lenne szíves elmondani, hogy milyen lény ez?
-Ez egy acsarka vagy egy sündisznó. Kinézetre ugyanolyanok, de ha az acsarkát megkínáljuk étellel, megsértődik, és ránk támad.
-Kitünő, Miss Black. Mr Lestrange, kérem árulja el, mit lát a fán.
-Ez egy bólintér. Főként olyan fákon élnek, amiből varázspálcákat készítenek.
-Remek, Mr Lestrange. Menjünk tovább.
Egyre beljebb haladtak az erdőben. Majd Hagrid megtorpant.
-Arra lennék kíváncsi, hogy látjátok-e az előttem lévő lényeket.
-Kate látja, én nem. – felelte Zach.
Hagrid megdöbbenve nézett rá:
-Honnan tudod, hogy mik ezek, és hogy Kate látja őket, ha nem látod őket, és…
Kate elmosolyodott:
-Hagrid professzor, én látom, amit látok, de mégsem tudom, hogy mik ezek, viszont Zach annyira ért az állatokhoz, hogy nem kell látnia őket.
-Nos, akkor, Zach, kérlek mondd el milyen lények ezek.
-Ezek, ha jól sejtem a thesztrálok, és csak az látja őket, aki már látott embert meghalni, és fel tudta fogni, hogy ez mit jelent. Viszont érzem a jelenlétüket. Igen ritka a szelídített thesztrál… nehéz súlyokat elbírnak, és nagy távolságokat képesek megtenni egyszerre, csodálatos lények. Hagrid professzor, megkérdezhetem, hogy kinek sikerült megszelídítenie ezeket az állatokat?
Hagrid teljesen elvörösödött, majd elmotyogta, hogy ő. Zach meglepetéssel vegyes tisztelettel nézett a vadőrre. Hagrid végül rájuk nézett, és ezt mondta mosolyogva:
-Üdvözöllek benneteket a legendás lények gondozásán! Kate és Zach összenéztek, majd mosolyogva elindultak a kastély felé. Úgy tervezték, hogy ha már kint vannak, benéznek Bimba professzorhoz. Bimba professzor egy fél óra múlva közölte velük, hogy ott, ahol ők tanultak, teljesen más növények élnek, ezért képtelenség, hogy levizsgázzanak a roxforti anyagból. Visszatérve a kastélyba, Zach éppen azt ecsetelte, hogy milyen fontos lett volna, hogy gyógynövénytanra járhasson, Kate kevésbé volt csalódott, majd megelégelve Zach panaszáradatát így szólt:
-Zach, ha annyira bánt, menj vissza Bimba tanárnőhöz, és beszélj vele!
Zach visszaszaladt az üvegházakhoz, Kate pedig elindult a nagyterembe ebédelni. Lehuppant Draco mellé, Pansy, aki szemben ült, előbb eszmélt fel, mint Draco, és gyorsan megkérdezte, hogy milyenek voltak a vizsgák.
-Először bűbájtanon voltunk, meg átváltoztatástanon, az simán ment. Aztán elmentünk Hagriddal a rengetegbe, ahol Zach szokás szerint hadart mindent az állatokról ,nagyon ért hozzájuk, majd elmentünk Bimba professzorhoz, de azt mondta, hogy a Durmstrangban teljesen más növényeket tanultunk, így nem tudunk felzárkózni, most Zach megpróbálja rávenni Bimbát, hogy mégis járhasson.
-És sikerült neki – vágódott le Pansy mellé Zach fülig érő szájjal.
Ebéd után elmentek Piton professzorhoz. Végigmentek a hideg pincéken, majd megérkeztek a bájitaltanterem elé. Még be sem kopogtak, Piton már ki is nyitotta az ajtót, majd így szólt:
-Gyertek. A táblára felírtam, hogy mit kell elkészítenetek, fél óra múlva jövök, és megnézem.
Egy elmeélesítő elixírt kellett elkészíteniük. Fél óra múlva, Piton elégedetten nézett a két mardekárosra.
-Remek. Holnaptól várlak titeket az órámra. 10-10 pont a Mardekárnak a kiváló bájitalokért.
Kate, és Zach összemosolyogtak, majd elköszöntek, és elindultak sötét varázslatok kivédésére. Útközben megvitatták, hogy Piton tényleg kivételez a Mardekárral, és ennek felettébb örültek. Kate kopogott be a sötét varázslatok kivédése terem ajtaján, majd röviddel azután Daniel Black jelent meg az ajtóban.
-Szia hugi! Mit keresel te itt?
-Jöttünk vizsgázni varázslópárbajból.
-Viccelsz? Kate, le sem merlek vizsgáztatni! Holnapig nem is akarlak látni titeket! A 2. órán találkozunk. – azzal becsukta az ajtót az orruk előtt. Kate fáradtan csak ennyit mondott:
-Látod, ennyi értelme volt, hogy együtt járkáltunk vizsgázni, neked sem kellett vizsgáznod.
-Daniel fél tőled?
Kate úgy tett, mintha ezt kijelentésként értette volna, és csak ennyit mondott:
-Tudom.
Kate és Zach elindultak a lépcsőkön, le a nagyterem felé. A lépcsőn lefelé haladva Zach megpillantotta Harry Pottert és barátait. Harry nagyon dühösen nézett rá, és Zach nem az a fajta ember volt, aki ezt csak úgy elviseli.
-Elmondanád mi bajod, Potter? Bűbájtan volt, és azért ilyen a képed mert Weasley elrontotta a varázslatot?
Harry Potter olyan gyorsan kapta elő a pálcáját, hogy Zach még a talárjában kotorászott, mialatt Harry pálcája már rá szegeződött. Akik a közelben voltak, mind őket nézték, és izgatottan suttogni kezdtek.
-Adj rá indokot, és esküszöm, hogy megöllek! – ordította Harry.
-Ki sem mondtad a varázslatot, és halott vagy. – Kate Black olyan gyorsan vette elő a pálcáját, hogy senki nem vette észre, hogy mikor emelte Harry mellkasához. Akkorra már egy egész diáksereg gyűlt össze körülöttük, mindenki feszülten várta a folytatást. Ron Weasley előrántotta a pálcájt, és ezt harsogta:
-Stup…
-Everte static! – Zach kimondta a varázsigét, mielőtt Ron befejezhette volna az övét. Ron több métert repült, mire belecsapódott a falba. Harry és Hermione odaszaladtak hozzá. Minden mardekárosnak fülig ért a szája. Kate elindult a mardekárosok terme felé, mikor Harry Potter hangját hallotta.
-Lestrange! Ezt még visszakapod!
Zach megfordult, és gúnyos mosollyal ennyit mondott:
-Csak rajta!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
